Cikk III. Bűnösség

Ki a bűnös?

 

Beszéljünk arról, mi az, hogy BŰN?

Honnan tudhatjuk, hogy mivel követünk el bűncselekményt?

 

Jó sok mindenről beszéltünk a múltkor, most már nagyon okos lettem. De azt ígérted, hogy bűnmegelőzésről fogsz nekem papolni, aztán még arról sem nagyon beszéltél, hogy mi a bűn.

Azt, hogy mi a bűn, viszonylag könnyen meg lehet érteni. Arról már beszéltünk, hogy a jog leegyszerűsítve olyan szokások, magatartási szabályok gyűjteménye, amit a társadalom hasznosnak, követendőnek tart. Ezzel szemben a bűn szóval már évezredek óta azokat a magatartásokat jelölik, amelyek elítélendőek, károsak, veszélyesek a társadalom számára.

Nem is tudod, hogy milyen helyes kifejezést használtál, amikor a „papol” szót említetted a bűnnel kapcsolatban. Kezdetben a bűn alatt olyan tevékenységeket értettek, ami az egész közösség túlélését veszélyeztette. A társadalom, a csoport vagy a horda tagjának a megölése már a legkorábbi időktől bűnnek számított, hiszen mindenkire szükség volt, amikor az emberek felismerték, hogy a csoportban sokkal többet érhet el, mint egyenként. A tulajdon megjelenése nagyjából megegyezik az első szerszámok és eszközök elkészítésének idejével. A kőeszközök, fegyverek, majd később az egyre bonyolultabb tárgyak megjelenése szintén a túlélést, az élelem megszerzését segítette elő. Az ilyen eszközök megszerzése és elkészítése nehéz feladat volt, ezért egy-egy jól elkészített eszköz az akkori viszonyok között felbecsülhetetlen értéknek számított. Ezért lett a lopás - azaz a más tulajdonának az elvétele - szintén bűn.

De miért mondtad, hogy jó kifejezést használtam?

Azért, mert ezek annyira „erős” szabályok voltak, hogy már a legkorábbi időktől felsőbbrendű hatalmaknak tulajdonították a tilalmakat, és azt gondolták, az istenek ellen vét, aki bűnt követ el, azaz veszélyezti a közösség túlélését.

Amikor létrejöttek az államok, akkor összegyűjtötték a kialakult szokásokat, létrejöttek a törvények. Ezekben azt is meghatározták, hogy milyen büntetés jár annak, aki a törvény ellen vét. A leggyakrabban persze halálbüntetést szabtak ki… nagy szerencsének számított, ha valaki megúszta azzal, hogy megkínozták, és élete végéig várbörtönbe zárták.

Akkor ezek szerint nagyon egyszerű megmondani, hogy mi a bűn. Ha jól értem, akkor az, ha valaki árt a többieknek.
Valóban ez a legfontosabb szempont, de azért nem ennyire egyszerű. A mai jogrendszerek sokkal bonyolultabbak, mint az ókorban vagy a középkorban. Rengeteg magatartási szabályt tartalmaznak, tehát meghatározzák, hogy egy-egy adott helyzetben mit lehet vagy kell tenned. Mondjuk, szükséged lenne egy biciklire, vagy a padtársad új Iphonjára, aki azt kint hagyta a padon. Simán kölcsönvehetnéd, amikor nem figyel, de mégsem teheted…
Tényleg… tulajdonképpen miért is nem?
Mert ezzel bűncselekményt követnél el.
Már ennyi is bűncselekmény? Akkor most már azt is mondd meg, hogy döntik el, hogy mi a bűncselekmény?
Szerencsére a jogrendszerben vannak szabályok arra, hogy egy helyzetben mit tehetsz és mit nem. Főleg, hogy mit nem.

Nézzük meg abban helyzetben, amit mondtál.

1.           Szeretnék egy Iphont.

2.           Vehetnék a boltban, de nincs rá pénzem, a Fater pedig biztosan nem ad.

3.       Jó lenne nekem a Pisti Iphonja is. Elvehetném tőle, és akkor nekem lenne.

4.           Vagy bele is törődhetnék, hogy neki van, nekem meg nincs.

Szóval akkor hogy segít nekem a jog a döntésben?

A jogrendszer pontosan meghatározza, hogy milyen módon lehet egy dolgot megszerezni, tehát „tulajdonhoz jutni”. És egyben meg is tiltja, hogy más módon próbáljunk meg valamire szert tenni. Tehát egyértelműen kimondja, hogy nem veheted el, még kölcsönbe sem Pisti telefonját. Szóval marad az a lehetőség, hogy beletőrődsz a helyzetbe… De szerintem inkább kezdj el gyűjteni a sajátodra.
Nézzünk egy másik olyan helyzetet, ami előfordult már velem. Kijövök a tornaöltözőből, és látom, hogy a tanár úr kívülről benne felejtette a kulcsot. És Sanyi – aki egyébként egy gyökér – még bent van. Mi lenne, ha rázárnám az ajtót, és ott lehetne bent egy-két órát, ami nem is ártana neki? Az egész osztály jól szórakozna, nem mellesleg még jó fej is lehetnék.
Eszedbe se jusson ilyen ötlet. Azon kívül, hogy ettől nem lennél jó fej, több nemzetközi egyezmény, illetve Magyarország Alaptörvénye is kimondja, hogy senkinek sincs joga – bizonyos esetek kivételével – mást, még rövid időre sem megfosztani a személyi szabadságától. Tehát a jog ellen is vétenél, ha Sanyit bezárnád.
Vágom már… Na jó, nem is gondoltam komolyan. De honnan kéne nekem ezeket tudni?
A jognak vannak olyan „erős” szabályai, amelyeket mindenkivel be kell tartatni, ezért minden jogrendszerben van valamiféle büntetőjog. Hazánkban ezt Büntető Törvénykönyvnek hívják. Pontosan leírja azokat a cselekményeket, magatartásokat, amelyek elkövetése esetén az elkövető meghatározott büntetésre számíthat.
Oké, értem. De honnan kéne tudnom, hogy mi szerepel ebben a hogy is hívják… Büntető Törvénykönyvben? Nem is tanuljuk a suliban! Szóval nekem tudnom kell erről egyáltalán? Hogy tartsak be olyasmiket, amikről nem is tudok? Különben is,  még gyerek vagyok.

A törvények mindenkire vonatkoznak. A törvény nem tudása pedig nem mentesít a felelősség alól. Ezt elég sokan benézitek, sajnos. Pont ezért beszélgetünk most, hogy elmondhassam a legfontosabb információkat.

Az pedig, hogy gyerek vagy, ugyancsak nem mentség. Elmúltál már 14? Ha igen, akkor bizony büntethető vagy, és súlyos bűncselekmény elkövetéséért akár börtönbe is kerülhetsz! Szóval ez NEM JÁTÉK!