Megpróbáltam megemészteni, amiket a múlt héten mondtál. Most már nagyon okos vagyok és tudom, hogy demokráciában élünk, és azt is, hogy be kell tartanom a törvényeket. De nem beszéltél még erről az internetes dologról, csak mondtad, hogy van információ és önrendelkezés, meg ilyenek… Na, ezt meséld el nekem, kérlek, mert ez nekem így elég kínai.

Jó megpróbálom. Először is nézzük meg, hogy mi az adat, és mi az információ, és alapvetően milyen adatokat különböztethetünk meg.

Az információ latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást jelent. Számos jelentése, kifejtése ismert. Különböző tudományágak különböző módon közelítik meg és írják le. Egyértelmű definícióval azonban nem szolgálhatok. Általánosságban információnak azt az adatot, hírt tekintjük, amely számunkra valamilyen új, eddig nem ismert adatot tartalmaz.

El is érkeztünk a második ponthoz az adathoz. Az információval szemben az adat már pontosan meghatározható, és sok más tudomány mellett, mi jogászok is használjuk.  Tulajdonképpen minden közlés adat, legyen az írott, elektronikus, de akár csak szóban elhangzott is.

Az adat az emberi kommunikáció alapja, a kommunikáció pedig magának az emberi társadalomnak az alapja. Kommunikáció nélkül nem lenne társadalom, kommunikáció nélkül nem lenne jog. Ha nagy szavakat használnék, akár azt is mondhatnám, hogy a kommunikáció az élet külső megjelenési formája, hiszen az állatok, de még a növények is folytatnak bizonyos kommunikációt egymással.

A jog „az önrendelkezés szempontjából” alapvetően ketté osztja az adatok körét. Beszélhetünk úgynevezett személyes adatokról és közérdekű adatokról.

Személyes adat bármely emberrel kapcsolatba hozható adat - különösen a neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret -, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Hát ez eléggé bonyolultan hangzik, de ha egyszerűbben akarom megfogalmazni, minden olyan adat személyes adat, ami bármely emberre nézve információt tartalmaz. Minden más adat közérdekű adat.

A személyes adatokat a jog védi. Mégpedig oly módon, hogy azokat kizárólag a mi beleegyezésünkkel szerezhetik meg, használhatják fel, adhatják át, vagy jogi kifejezéssel élve kezelhetik. Bizonyos esetekben, meghatározott célból törvény felhatalmazhat állami szerveket arra, hogy a beleegyezésünk nélkül is kezelhessék a személyes adatainkat. Gondolj például arra, hogy a bűnöző nem szívesen egyezne bele, hogy a rendőrség kezelhesse az adatait, éppen ezért a rendőrség a beleegyezésünk nélkül is kezelheti az adatainkat, ha például bűncselekményt követünk el. Nagyon fontos szabály tehát, hogy Te is csak akkor kezelheted mások adatait, ha ehhez ők hozzájárultak.

Van azonban a személyes adatoknak egy bizonyos köre, amik még szigorúbb védelem alatt állnak. Ezeket különleges adatoknak nevezzük. Az ilyen adatok kezeléséhez az érintettnek írásban kell hozzájárulnia.  Különleges adat: a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdekképviseleti szervezeti tagságra, a szexuális életre vonatkozó személyes adat, az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat.

Hát most jó nagy butaságot mondtál! Én gyerek vagyok. Mi az, hogy én adatot kezelek, és ezzel megsértem mások jogát???

Pedig nem mondtam butaságot! Szerintem szoktál internetezni, és valószínűleg közösségi oldalon is van profilod, tehát használsz olyan oldalakat, ahova adatokat tölthetsz fel, és „lájkolhatsz”.

Igen valóban használok. Na, de ne etess, hogy megosztok valamit, és bűncselekményt követek el!

Pedig de, akár azt is! Talán egy konkrét eseten keresztül könnyebben meg fogod érteni. Az internetes közösségi oldalakon gyakran lehet találkozni hirdetésekkel. Valaki a saját oldalán felteszi a hirdetést, amit aztán ismerősei megosztanak, azaz azt és az abban található, mint azt az előbb láthattad személyes adatokat mások számára hozzáférhetővé teszik.

Nyilván Te sem gondolod, hogy amikor ezt a megosztod, akkor bizony személyes adatot kezelsz. Láthattad, hogy például az érintettnek pusztán a neve is személyes adatnak minősül, amely csak abban az esetben kezelhető, ha ahhoz a névtulajdonosa a hozzájárulását adta, mert az egyértelmű, hogyha egy hirdetést, vagy valamilyen más személyes adatot tartalmazó közlést osztunk meg, a már szintén említett törvényi felhatalmazás szóba sem jöhet.

Az adatkezeléshez való hozzájárulás, az érintett akaratának önkéntes és határozott kinyilvánítása, amely a megfelelő tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok – teljes körű vagy egyes műveletekre kiterjedő – kezeléséhez. Ebből következik, hogy önmagában az, hogy valaki közétesz egy nevét vagy telefonszámát tartalmazó hirdetést, még nem jelenti azt, hogy a hozzájárulását adta volna az adatkezeléshez, még akkor sem, ha ő ezt valójában így is gondolta. Így amennyiben valaki ennek hiányában azt megosztja, bizony személyiségi jogot sért. A közösségi oldalon történő megosztás adattovábbítás vagy nyilvánosságra hozatal, amely csak a fent meghatározott szabályok betartásával lehetséges. Ezeket a tevékenységeket a jog adatkezelésnek tekinti, és a már említett szigorú szabályokhoz köti, még akkor is, ha kizárólag a jó szándék vezetett bennünket a hirdetés megosztásához. Vigyázni kell tehát arra, hogy mit osztunk meg!

Különösen súlyos visszaélés a titokban készült felvételek, illetve a már eleve jogtalanul, például egy osztálytársad ottfelejtett igazolványából vagy a véletlenül hozzád került személyes irataiból megszerzett személyes adatok közzététele a közösségi oldalakon. Erre jó példa is lehet az egyik közösségi oldalon keringő történet, amelyet ugyan puszta jó szándékból tettek közzé, ám súlyos jogsértést valósítottak meg vele. A történet lényege, hogy egy koldust valaki kisegített egy bevásárló központnál, aki később átadta a segítőnek az „önéletrajzát”, amelyben a neve, a telefonszáma, a képzettsége szerepelt. Az önéletrajzot megosztó jót akart, nem fér hozzá kétség. Az vezérelte, hogy segítsen a koldusnak munkát találni. Az illető a történetet és az adatokat is megosztotta a közösségi oldalon, amely – mivel kiderül az illetőről, hogy hajléktalan illetve koldus – különleges adat, amely kizárólag – mint az fentebb olvasható – csak az érintett írásos hozzájárulásával lett volna közzétehető.

Láthatod, hogy gyakran a jó szándék is lehet jogsértő.

Na, jó, most már kezdem érteni. És van még valami, amit nem szabad tennem az interneten?

Bizony van! Mindig nagyon figyelni kell, hogy mit teszel közzé, vagy mikor, milyen hírre vagy képre nyomsz „lájkot”. Tudnod kell, hogy a legsúlyosabb jogsértést bűncselekménynek hívják, és aki ilyet elkövet, és elmúlt tizennégy éves, és persze bizonyos feltételek fennállnak – erről majd később még beszélünk – büntetést is kaphat.

Önmagában a személyes adatok jogosulatlan kezelése nem bűncselekmény, azonban ha ezt valaki jogtalan haszonszerzési célból teszi, tehát például azért, mert valaki neki ezért pénzt ígér, vagy ad érte, vagy azzal másnak jelentős érdeksérelmet okoz, bűncselekményt követ el. Jelentős érdeksérelem lehet, ha például sokan szereznek tudomást az adatokról, vagy azzal hátrányt okoznak. Gondolj csak bele, mit szólnál hozzá, hogyha a Te adataidat tennék közzé a közösségi oldalon azzal, hogy rendszeresen csalni szoktál a dolgozatoknál, és mondjuk, ezért nem sikerülne a felvételid a középiskolába. Vagy egy ilyen bejegyzés alapján ítélnének meg mások, mondjuk egy új iskolában. Meg lehet osztani természetesen a híreket, fényképeket és hirdetéseket, de ennek feltételei vannak. Amennyiben a hirdetés nem tartalmaz (az utolsó példában látható hajléktalanos esethez hasonlóan) különleges adatot, akkor elegendő, ha a hirdető a hirdetésben felhatalmaz a megosztásra. Ilyen esetben, például a „legyetek szívesek, osszátok meg”, vagy „tegyék közzé” stb. szóhasználat elegendő.

A lényeg, hogy a közlés határozott legyen, amely megfelelő tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja az illető a személyes adatok kezeléséhez. Ebből pedig következik, hogy pusztán az, hogy valaki feltett egy hirdetést a saját oldalára nem kifejezett és határozott hozzájárulás az ismerősei számára a közzétételre.

Azonban ha a hirdetésben vagy bármely más megosztandó szövegben különleges adat vagy bűnügyi adat is szerepel, úgy írásos (papír alapú) nyilatkozatban adott hozzájárulás szükséges a megosztáshoz, tehát a „lécci tegyétek közzé” nem elegendő!

Fontos tudni azt is, hogy a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. Továbbá a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges. Természetesen a fénykép megosztása esetén – mivel egyértelmű a szándék és nincs szó különleges adatról – elegendő az, hogy az érintett a képet feltette a közösségi oldalra. Ha ilyen tartalmat osztasz meg, nem követsz el jogsértést. Persze érdekes kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha többen is szerepelnek a fényképen, és azt csak az azon szereplő egyik ember tette közzé, avagy valaki olyan képet tett közzé, amelyen ő egyáltalán nem szerepel, és Te azt osztod meg.

Ez adott esetben megsértheti azoknak a személyeknek a jogait, akik nem járultak hozzá a képmásuk közzétételéhez. Fontos tehát, hogy mindig átgondold, hogy amikor a közösségi oldalon rákattintasz a „megosztom” gombra, nem teszel-e olyat, amivel másnak kárt vagy bosszúságot okozol. Gondold mindig végig, hogy az adott hír vagy fénykép közzététele, ha mondjuk rólad szólna, vagy Te lennél rajta, Neked mit jelentene.

Ebben lehet valami… És mást is elkövethetek az interneten?

Bizony, mégpedig súlyos bűncselekményeket is. Akár puszta jó szándékból is. Például vegyük azt az esetet, hogy haragszom a szomszédomra, mert hangoskodik, hangosan hallgatja a zenét, kutyát tart, és rendszeresen bezárja, az pedig órákig ugat. Bosszúból ezeket a tényeket megosztom a közösségi oldalon fűszerezve sértő, gyalázkodó kifejezésekkel, esetleg más által megosztott, sértő, lealacsonyító kijelentéseket osztok meg.

Azt gondolom, hogy abban nem lesz vita közöttünk, hogy ez bizony jogsértés, mégpedig bűncselekmény, amit a jog rágalmazásnak nevez. Gondolom hallottál már arról, hogy a gyerekekről nem lehet erkölcstelen képeket készíteni, de még tartani sem. Aki ilyen képet készít, tart, másnak átad, de akár közzétesz, súlyos bűncselekményt követ el. Az ilyen képeket pedofil képeknek nevezzük – erről egyébként később még beszélünk majd. Amiért itt fontosnak tartom, hogy erről beszéljünk, az szintén a közösségi oldalon való megosztás és lájkolás. Ugyanis az ilyen képek megosztása attól függetlenül bűncselekmény, hogy ezt miért tették. Nemrégiben az egyik közösségi oldalon terjedt egy gyerekeket meztelenül ábrázoló kép, amely egyébként a pedofilok elleni tiltakozás céljából készült, a szokásos, ha tiltakozol, lájkold felirattal. Akik ezt lájkolták, ha elmúltak 14 évesek, súlyos bűncselekményt követtek el, és eljárás is indult ellenük. Éppen ezért mindig alaposan oda kell tehát figyelni arra, hogy mit teszel közzé, és mit lájkolsz.