Szallai Henrietta - Ezt is én rontottam el

 

Szallai Henrietta
Ezt is én rontottam el

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Ludas Család:
A történet Tokajban játszódik, a Ludas család nem mindennapi, elgondolkodtató, fájó történetét dolgozza fel.  A család számára minden csak a pompa és a pénz körül forog, bár ez nem mindig volt így.  Az apuka, aki 43 éves, folyton csak dolgozik. Egy Marketing ügynöksége van, ami nagyon jól megy. Az ifjú hölgy, Vanessza 17 éves, Gimnazista, lázadó tinédzser, ki szereti áthágni a szabályokat, számára az élet egy játék, hol kedvére játszhat mások érzésével. Kialakít magának egy világot, ahol minden csak a népszerűség és a divat körül forog. Az anyukája sajnos elhunyt, mikor a lány 9 éves volt. Ezt a család összes tagjának nagyon nehéz volt feldolgoznia, ezért is menekül az apuka a munkába, Vanessza pedig a kis megteremtett világába. A szolgáló, aki a lány születése óta velük él, próbálja tartani bennük a lelket, bár a lány így is összeroppan.
Ludas Vanessza:
Vanessza, az iskola legmenőbb lánya. Minden fiú vele szeretne járni, na meg persze minden mást csinálni.  A lány válogat is elég rendesen közülük. Bár ezekben a kapcsolatokban nem az érzelmek komponálnak, ezért halálra ítéltek. A lány fennhordja az orrát, habzsolja az életet, mindaddig, ameddig rá nem talál az igaz szerelem.
Szolgáló:
A szolgáló hosszú évek óta a Ludas családnál dolgozik, bár az idő előrehaladtával, egyre nehezebben végzi el a mindennapi teendőit. Olykor meg kell állnia pihenni, de nem panaszkodik végzi a dolgát.  A háztartásbeli munka elvégzése az Ő feladata. Ő segített a családnak átvészelni a legfájóbb időszakot az életükben, az anyuka elvesztését. Ezért is fűzi nagy kötelék, ahhoz a családhoz, ott élte le az életét, nem szeretne elmenni onnan.
Polgár Valentina:
A lány Vanessza legjobb barátnője, aki kitűnő tanuló, Őt nem érdekli a szórakozás, a bulik. Vanesszától egy utcányira lakik, így nagyon sok időt tudnak együtt tölteni a fiatalok. Már óvodában látszott rajtuk, hogy egy nagyon szoros kötelék kezd kialakulni közöttük, s ezt senki nem tudja szétszakítani. Mindent együtt csinálnak, bár Valentinának csöppet sem tetszik Vanessza viselkedése, hogy folyton csak a fiúk után jár, ami persze 17 évesen természetes, de Vanessza, ezt kissé túlzásba viszi. A lány próbálja Vanesszát jó útra téríteni.
Ricsi:
Ricsi Vanessza osztálytársa, aki 18 éves, az iskola alfa hímje. Ricsi számára is az élet egy játék.
Az emberekre bábuként tekint, főleg a lányokra. Számára nem az érzelmek parancsolnak. Csak számolgatja a strigulákat, hogy ki volt már meg. Ezzel a haverjaival tréfálkozik is, igen komoly harcok folynak. Vele szeretne a fél iskola járni, érthető, hiszen iszonyatosan jóképű, sármos, a lányok fejét rögtön elcsavarja, s ha ez megtörtént az orránál fogva rángatja őket ide- oda. Sok lánynak okoz csalódást, köztük Vanesszának is. Szegény lánynak összetöri a szívét, de egyben felnyitja a szemét az élet fontosságaira.
Gergő:
Gergő egy messzi városból utazik az apjával Tokajba. Az anyukája kiskorában elhagyja őt, kinek fontosabb volt az alkoholizmus, mint a saját fia. Ezt a srácnak nehéz volt feldolgoznia. Folyton az kérdezte magától, hogy „Miért?”A fiú kitűnő tanuló. Ricsi ellentéte, pont Vanessza esete. A fiú megfogadta, hogy Gimnazista korában nem lesz barátnője, bár a szív útjai kifürkészhetetlenek. Lássuk sikerül e betartani a fogadalmát!


Jani:
Jani 18 éves, Szolnokon lakik, a hétköznapjait egy igen szép kollégiumban tölti. Ő, az a személy, aki mindig megmondja az őszinte véleményét és erőszeretettel használja az „ember” kifejezést. Az iskolában nem jeleskedik. Rossz cselekedeteivel lóg ki a sorból Ricsivel és a többi haverjával együtt.
Erik:
Erik Vanessza osztálytársa, aki Tokajtól nem messze egy kis településen lakik, minden nap buszozik, illetve vonatozik. Nagyon tetszik neki Vanessza. Ő nem csak prédaként tekint az ifjú hölgyre, bár a barátaival sok hülyeségbe, belemegy, sok zűrbe keverednek, de ő teljes szívéből szereti a lányt. Vagy mégsem?
Kristóf:
Kristóf bekerült a Ricsi által alkotott közösségbe, bár eleinte még jól is érzi magát a fiatal fiú, de később próbál onnan kitörni, ami sikerül is neki, pont a 19. esztendeje első napján.
Kata:
Kata 19 éves, hiszen már bukott. A szellemi képességei nagyon a földet súrolják. Nem bírja elfogadni, hogy Vanessza szebb, s csinosabb, úgy tekint rá, mint egy vetélytársra. Mindenben le akarja győzni, kisebb- nagyobb sikerrel.
Laura:
Laura Kata legjobb barátnője. Szétválaszthatatlanok. A fejükbe vették, hogy megkeserítik Vanessza Gimnazista éveit. Elég jó úton haladnak efelé, bár a lány titkoltja az érzéseit, de belül vérzik.
Bianka:
A lány nem tudja, hogy mit tegyen, kinek az oldalára álljon, ide - oda rohangál, mint a harcmezőn a golyó. Ő is ez a játszadozó típus, de nem annyira, mint Lauráék, de ugyanakkor Vanesszát is megérti.
Dorina:
Dorina 17 éves lány, ki szintén Vanessza osztálytársa, kivel jó viszont ápol évek óta, de egy felbukkanó szerelem mindent fenekestül fel tud fordítani. A viszonyuk érdekes fordulatot vesz.
Matematika tanár:
A matematika tanár nagyon szigorú, bár tanórán kívül, nagyon jól ellehet vele beszélgetni.
A többi tanár:
A többi tanárok is nagyon szigorúak, de csak a diákok érdekében cselekednek úgy, ahogy.
A tanulók úgy érzik, hogy pórázon tartják őket, de ez egyáltalán nem így van, csak az életre próbálják felkészíteni a fiatalokat, akik ezt igen rossz szemmel nézik.
Vanessza rajongói, udvarlói:
Vanesszának meglehetősen nagyon sok hódolója akadt 9.-től megkezdve, egészen végzős éveiig. A lány nagyon szeret a középpontban lenni, és élvezi, mikor körülzsongják a többiek.
A lány ellenségei:
Azt hinné az ember, hogy egy ilyen menő lánynak nincsen ellensége, dehogynem, van az bőven, legfőképpen azok a lányok, akik nincsenek megelégedve magukkal, féltékenyek, hogy Vanessza milyen gyönyörű, kinek minden összejön, ami nekik nem.
A lány barátai:
A lány barátai nagyon fontosak a fiatal lány számára. Kik bajban is vele vannak, segítenek neki átvészelni a legnehezebb, legfájóbb időszakokat, ezzel óriási erőt adván a lánynak. Bár nem minden barát igaz barát. Van, ki hátba vágja a másikat, mikor az ember nem is számít rá.

 

 

Első fejezet

 

Mesélő:        - Egyszer volt egy gyönyörű lány.
Tinédzser volt bizony, Ő.
   Szőke hajú, bőre halvány,
úgy suhan, mint a szellő.
   Hiába a szép külseje,
a mosolygós kis arca,
hogyha romlott a veleje.
Ebből jön a sok harca.

< A mesélő kimegy, majd rögtön a történet elején betekintést nyerhetünk Vanessza
szobájába, ahol a lány beveti magát az ágyba. Az ifjú hölgynek nem jön álom a szemére. Elénekel egy dalt. ( Pl.: Mráz Nikoletta: Csupán emlék című dalt.) Majd a dal eléneklése után elszenderül. Reggel a csörrenő telefonjához nyúl, mérgesen, kényes hangon beleszól.  >

Vanessza:     - Te normális vagy? Vasárnap hajnali 11 óra van. Más ember ilyenkor még aludni szeretne.

< Mondja a lány a vonal túlsó végén lévő barátnőjének, Valentinának, majd meglepődötten a fejéhez kap, miközben a következőket mondja. >

Vanessza:     - Jesszusom (…) a buli. El is felejtettem.

< Közben a szobájában szanaszét dobálja a ruháit miközben a következőket mondja. >

Vanessza:     - Mit vegyek fel a mai buliba?
Rózsaszínt, pirosat vagy kéket?
Hisz az nem jó, ami a suliba.
Vagy egyszerű fehéret?
Hmmm?
Apa – apa, gyere már!

A lány apja:  - Elnézést csak a lányom ricsajozik.

< Mondja a vonal túlsó végén lévő félnek, hóna alatt iratokkal mászkálva. Majd rövidesen lerakja a telefont és belép a lány szobájába, ahol előkap a pénztárcájából 10.000-ft-ot, amit odaad a búslakodó lánynak. >

A lány apja:     - Tessék, vegyél belőle, amit szeretnél!

< Az apuka ismét a csörrenő telefonjához nyúl. Vanessza búslakodik. >

Vanessza:        - Hát, akkor irány vásárolni.

< Vanessza útközben összefut egy barátnőjével, Dorinával. A lányok köszönésképpen megölelik és megpuszilják egymást. >

Dorina:            - Képzeld - képzeld, kivel találkoztam tegnap! < Mondja izgatottan a lány. >

Vanessza:        - Na, kivel? < Kérdezi a lány elbűvölő mosollyal. >

Dorina:            - Ricsivel. < Válaszolja boldogan. >

Vanessza:        - Ricsi. <Válaszolja, nagyon szomorúan. >

Dorina:            - Olyan aranyos volt. Emlékszel mikor pénteken moziba hívtunk téged? De te nem jöttél? Pedig vártunk. < Vanessza kissé elkalandozik. >

Vanessza:        - Ja, bocsi, elkalandoztam.

Dorina:            - Elképzelted, hogy Ricsivel táncolok a buliban? Olyan aranyos. A moziban adott a Colájából, mert én kiborítottam az enyémet, ismersz, milyen vagyok, olykor.

Vanessza:        - Nem - nem titeket képzeltelek el, hanem áhh, mindegy. És egyébként ügyes vagy, nem csalódtam benned.

< A lány a ,, hanem áhh mindegy”- et lesütött fejjel, nagyon szomorúan mondja. Közben már egy boltban nézelődnek. >

Vanessza:        - És tudod már, hogy miben leszel a buliban?

Dorina:            - Igen, tudom, vadító, vörös ruha lesz rajtam, minden fiú utánam fog járni, de legfőképpen Ricsi. < Mondja a lány ugrálva. >

Vanessza:        - Igen ettől félek én is. < Mormogja az orra alatt. Közben Dorina oda visz Vanesszának egy meglehetősen, elég gyerekes ruhát. >

Dorina:            - Tessék, ez illik hozzád!

Vanessza:        - Ez? < Kissé meglepődötten néz maga elé a lány. >

Dorina:            - Igen, ez. Miért mi kivetnivalót találsz ellene?

Vanessza:        - Már, bocs, de 7 éves koromban nem vettem fel ilyet.

< Itt már eléggé érződik a feszültség, ami a lányok között van. >

Dorina:            - Hát (…) te tudod.

< Vanessza hazamegy, az apját kivételesen otthon találja, oda is megy hozzá, fülig érő mosollyal. >

Vanessza:        - Figyelj apa, arra gondoltam, hogy (…)

< Közben Vanessza apja csak az iratokat bújja, és a telefonja is megcsörren. >

A lány apja:     - Ezt muszáj felvennem.  < Vanessza szomorúan lesütött fejjel mondja a következőket. >

Vanessza:        - Mindegy, ne is foglalkozz velem! Mintha itt sem lennék. Már úgyis megszoktam.

< Vanessza bemegy a szobájába, majd a következőket, mondja egy plüssmacinak, amit az anyukájától kapott, halála előtt. >

Vanessza:        - Apu miért nem foglalkozik velem? Miért csak a munkájának él? Mikor még anyu élt minden máshogy volt.   < Gondolkozik, majd önelégült mosollyal el kezd készülődni. >

Vanessza:        - De, nem baj, mert én leszek a buliban a legszebb, legcsinosabb, legelbűvölőbb, a pasik álma. Leesik, majd az álluk.

< A buli már javában zajlik, mikor a lány megérkezik. Ekkor már a többiek kisebb csoportokban vannak. Mindenkinek leesik az álla, mikor Vanessza megérkezik, aki fel- alá mászkál, mint valami modell. >

Erik:                 - awh.

Kristóf:            - Vanessza, olyan gyönyörű. < A fiúk elég feltűnően bámulják a lányt. >

< Ricsi, Erik és Jani elénekelnek egy dalt. ( Pl.: Alexandras : SÖR { Szerelem, Öröm, Rendetlenség} - című dalát. ) >

Kata:                - Nézzétek, hogy Ricsi, hogy bámulja Vanesszát! < Mondja idegesen. >

Laura:              - Látom, kedves Katalinom, de téged ez mit érdekel?  

Kata:                - Laura!

< Mondja Kata nagyon idegesen, majd elviharzik. Vanessza, ekkor odamegy a fiúkhoz. >

Vanessza:        - Sziasztok, srácok!

< Mondja elbűvölő mosollyal, majd a fiúk is köszönnek neki. >

Ricsi:               - De csinos vagy Vanessza.

Vanessza:        - Köszi, bár neked sincs okod panaszra. < Jani kényes hangon utánozza Ricsit, miközben a vállát söpri. >

Jani:                 - Emberek, nem gondoljátok, hogy ez már túl nyálas?

< Vanessza erélyesen oda lép Jani elé, és a mutató ujját a fiú szájára teszi, miközben ezt mondja. >

Vanessza:        - Drága, senki nem kíváncsi a véleményedre.   < Vanessza tesz egy hírtelen fordulatot, közben a következőket mondja. >

Vanessza:        - Na, léptem, látom zavarok. < Épp indulna, mikor Ricsi megfogja kezét. >

Ricsi:               - Várj Vanessza, ne menj el! Jani nem gondolta komolyan. Valószínűleg mindjárt bocsánatot is fog kérni.  < Ricsi megböki Janit. >

Vanessza:        - Köszi, mókuci édes vagy. Mondd csak, arra is rá tudnád venni, hogy hmmm, lemossa a kocsimat? < A lány a „hmmm”  – nél gondolkodóba esik. Majd  elindul, járkálgat, keresi a helyét, miközben egy srác rácsap a fenekére. >

Vanessza:        - Nem így kell drága udvarolni, hanem csokival és virággal. A csokinak jobban örülök, az epres Milka a kedvencem, de a rózsák is gyönyörűek, főleg a vörös.
Cupp – cupp édes!    < Mondja a lány flegma hangnemben. Utána Vanessza elég öntelten el kezdi a következőket mondani, miközben a pasikat bűvöli. >

Vanessza:        - Az élet szép, de én szebb vagyok.
Egyetlen hibám az ellenállhatatlanság.
A srácoknak osztom a lapot.
Ez nem vakság, hisz árad belőlem a vadság.
Ne engem utálj, mert szép vagyok!
A pasidat, mert így gondolja,
s, minden csajszi rajtam csacsog,
miközben a pasiját vonszolja.
A pasiban mindent lerombolva,
vonszolja ide – oda.
Álmai mára már szétziláltak,
s, azt kérdezi, kicsoda.
Az élet szép, de én szebb vagyok.
Egyetlen hibám az ellenállhatatlanság.
A srácoknak osztom a lapot.
Ez nem vakság, hisz árad belőlem a vadság.
Elbűvölő csodálatok hölgy lettem, gyönyörű testem, lelkem.
Már elég régóta másra nem gondolva.
Néha, hogyha úgy támad, kedvem a fiúkat a falra kenem.
S, élek életem, édes édenkertjében.

 

Második fejezet

Vanessza:        - Ohh, sziasztok, csajok!   < Köszön a lány, miközben a haját igazgatja. >

A lányok:         - Szia!  < Vanessza nem veszi észre, hogy zavarja a lányokat. >

Vanessza:        - Mizus, csajok?   < A lányok összenéznek. >

Kata:                - Ezt inkább én kérdezném. Mi volt ez az előbb?

Vanessza?       - Mi lett volna? Semmi. < Vanessza aranyosan integet Ricsinek, ami a többi lánynak egyáltalán nem tetszik, és letámadják. >

Bianka:            - Azt hiszed, te vagy itt a sztár? Mióta megérkeztél föl – alá mászkálsz, idétlen mosollyal az arcodon.

Laura:              - Azt hiszed, hogy, mert szép vagy mindent megtehetsz? Akkor, ki kell, hogy ábrándítsalak, ugyanis ez nem így van.

Bianka:            - Kicsikém szállj vissza a földre! Csak egy Jó tanács.

Kata:                - Ricsi az enyém lesz. < Kata odamegy a lányhoz és finoman meglöki. >

Laura:              - Nem kéne ezt a vermet tovább ásni, mert nagyot fogaz koppanni.

< Mondja Laura Vanessza arcába belebújva, majd a három lány elmegy. >

<9 óra van, a lánynak már régen az iskolában lenne a helye, de még alszik. 9 óra 10 perckor felnéz az órára, majd visszafekszik, rövidesen kapcsol, s ekkor olyan gyorsan pattan ki az ágyból, mintha az élete múlva rajta, s riadtan a következőket mondja. >

Vanessza:        - El fogok késni. < Elkezd készülődni, majd elindul az iskolába. >

< A lányok az iskolában beszélgetnek. >

Kata:                - Valentina, miért nem voltál a buliban?

Valentina:       - Készültem drága az érettségire, neked is azt kéne.

Kata:                - Haha, köszi, észben tartom.

Bianka:            - Egyébként hol van Vanessza?

Tímea:             - Biztosan józanodik.

Laura:              - Mondjuk egy pasi ágyában. < A három lány hangos nevetésbe kezd. >

Valentina:       - Hagyjátok már! < Közben Vanessza megérkezik. Bemennek fizika órára. >

A tanár:           - Mekkora kitérés esetén egyenlő a vízszintes síkban 10 cm-es amplitúdójú harmónikus rezgőmozgást végző test, mozgási és rugalmas energiája?

< A diákok nagyra nyílt szemekkel nézik egymást. >

A tanár:           - Maga ott! < Vanessza magára mutat. >

Vanessza:        - Hogy én?

A tanár:           - Igen- igen, maga.

Vanessza:        - Nem jelentkeztem (…), ha nem tűnt volna fel.

A tanár:           - Adok magának egy nagyon egyszerű feladatot. < A lány fellelkesül. >

A tanár:           - Most azonnal hagyja el a tantermet! < A lány elhagyja a tantermet. >

< A szünetben Valentina és Vanessza beszélgetnek. >

Valentina:       - Miért nem tanulsz?

Vanessza:        - Jaaj, nehogy már te is ezzel gyere!

Valentina:       - Ja, bocs, tudom neked mindegy, hogy egy 1-el több vagy kevesebb. < Közben Ricsi a lányok felé halad. A szemkontaktus a fiatalok között igencsak megvan. Majd bemennek a következő órára a diákok. >

A tanár:           - Oldjátok meg önállóan a következő feladatot! Téglalap alakú lemezből dobozt készítünk, úgy, hogy a lemez sarkaiból 5 cm-es négyzeteket vágunk ki, és azután az oldalakat felhajtjuk. Mekkora térfogatú dobozt kapunk, ha 20cmx30cm-es térfogatból indultunk ki? Négyzet alakú lemezből az előző feladatban leírt módon 900cm3 térfogatú dobozt tudunk készíteni. Mekkora volt a négyzet oldala?

< Valentina rögtön munkához lát, Vanessza viszont csak idétlenül bámulja a füzetét. Megpróbálja lelesni Valentina füzetéből a megoldást, de a tanár észreveszi. >

A tanár:           - Vanessza, mit csinál?

Vanessza:        - Semmit, csak gondolkozom.

A tanár:           - Ahhoz, feltétlen muszáj a padtársa füzetét néznie?

Vanessza:        - Igen, tudja így jön az ihlet, elég rá pillantanom Valentina csodálatos füzetére.

< A tanár csak néz, közben Valentina arrébb húzza a füzetét. >

Vanessza:        - Nem értem a matekot, és slussz.

< Kicsengetnek, a tanár nem érkezik befejezni a mondandóját, a diákok rohannak ki. >

A tanár:           - A házi feladat a Tankönyv 72.oldala végig. Holnapután nagydolgozat.

Ricsi:               - Na, persze, tudod, ki fogja megcsinálni. < Mondja a haverjainak. >

<Óra után Vanessza és Valentina beszélgetnek. >

Valentina:       - Mondd csak, tanultál történelemre?

Vanessza:        - Hidd el, nem hat meg!

Valentina:       - Hát, ha meg akarsz bukni, hajrá, jó utón haladsz felé.

Vanessza:        - Nézd, ott jön Ricsi!

Valentina:       - Látom. < A lányt különösebben nem izgatja, de Vanessza nagyon boldog. >

< Ricsi megáll a lányoknál. >

Vanessza:        - Szia – szia!

Ricsi:               - Szia! Mondd csak, lenne kedved lelépni innen? < Mondja mosolyogva. >

Valentina:       - De Vanessza! < Mondja mérgesen. >

Vanessza:        - Igen, persze. < Ricsi és Vanessza lelépnek, majd Valentina a kezét felemeli, majd a combjára csapja. >

Valentina:       - Cöh!

< Itt felhangozna egy dal. ( Pl.: Silly: Vallomás)>

Vanessza:        - Köszi, édes, kedves vagy,
Te már nekem megvagy.
Kezeid nem engedem el,
mert ez nem más, mint egy égi jel.
Életem végéig szorítani fogom,
s, a lüktető szívedet, sohasem dobom.

< Beülnek a fiatalok egy kávézóba, ahol eltöltik a délutánúkat. >

Ricsi:               - Jártál már itt?

Vanessza:        - Nem, még soha.

Ricsi:               - A srácokkal ez a törzshelyünk. Annyit tudnék mesélni. Tavaly itt szilvesztereztünk, Kristóf úgy berúgott, hogy az asztalon táncolt. Mondjuk, én sem panaszkodhatom. Amiket a többiek meséltek, huuh. Ütős egy buli volt, az biztos. Bár nélküled nem buli a buli. De majd, idén.

< Vanessza elkalandozik, a dalon ami felhangzik. >

Ricsi:               - Várj meg itt Bogaracska! Mindjárt jövök. < De a lány nem várja meg, elrohan.>

< Vanessza csak sétálgat, nem találja a helyét, nagyon szomorú, eszébe jutott az anyukája. Sétálgatás közben ezt mondogatja.>

Vanessza:        - Eddig csak menekültem,
a saját érzéseim elől.
A szívem, oly kietlen.
Feltörnek, onnan mélyről,
a szívszorító emlékek.
Mikor csak ott feküdtél némán,
s, én nem tudtam, mit tegyek.
Meghaltál a szemeim láttán.
Visszasírom a múltat anyu,
mikor te, apu, s én együtt nevettünk,
s, úgy, mint a cigarettahamu,
most oly gyorsan porlad minden szét előttünk.
Pedig régen, oly szép volt minden.
Önfeledten örültünk minden kis apró dolognak.
Miért markolt el az Isten innen?
Szívem elázva hever, pedig kérted mosolyogjak.
Emlékszem mindig, azt mondtad,
a végsőkig harcoljak,
ne adjam fel az álmaimat.
Emlékszem mindig, azt mondtad,
a végsőkig harcoljak,
ne adjam fel az álmaimat.

< Majd hosszas bolyongás után a lány hazamegy, ahol a szolgáló látja rajta, hogy valami                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

Szolgáló:          - Kicsikém, mi a baj? < Vanessza megöleli a szolgálót, miközben zokog. A szolgáló egy zsebkendőt ad az ifjú hölgynek, ki megtörli szemeit.>

Vanessza:        - Minden, az egész élet. Mikor még anyu élt, minden máshogy volt. Most pedig apu csak dolgozik és dolgozik. Nem törődik velem. Tavaly még a születésnapomat is elfejtette. Az iskolában is csak bántanak a lányok. Ma elkövettem életem legnagyobb baklövését. Össze, jöttem egy fiúval, csak azért, hogy a többiek irigykedjenek, de nem szeretem a srácot. Ajj, olyan nehéz az élet. < Mondja a lány elkeseredve, majd bemegy a szobájába, ahol a naplójához nyúl.>

Naplórészlet:   „ A mai napom is kész katasztrófa volt, bár tartom az álcám, miszerint boldog vagyok, de ez egyáltalán nem így van. Mások, ha tudnák, hogy mit érzek, meghasadna a szívük. Nem bírom tovább, belül vérzek, nem érzem magam egésznek. ”

< A lány bezárja a naplót, amit az asztalán található iskola könyveire tesz. Közben a srácok a kávézóba mentek. >

Kristóf:            - Mondd, drága Ricsikém, Vanesszát tolod még mindig?

Ricsi:               - Hogy tolnám, mikor nem hagyja?

Jani:                 - Hát, most már, tényleg tökön szúrom magam.

Ricsi:               - Hát, hidd el Janikám, én is!

Erik:                 - És Laurával mi a helyzet?

Ricsi:               - Haha, na, látod, Ő az, akinek vízszintesben is nagy a szája.

Kristóf:            - Na, az biztos.

< Beköszönt a reggel, Vanessza apja, akar adni egy kis pénzt lánynak, de nem fogadja el.>

A lány apja:     - Tessék, vegyél belőle enni!

Vanessza:        - Megvagyok a pénzed nélkül is. <Válaszolja undokul, majd rohan az iskolába, nem vette észre, hogy a naplóját elhagyta. >

A lány apja:     - Hát ez meg mi? <Majd felveszi a naplót. >

Mesélő:           - Így teltek a lány napjai, a szürke unalmas hétköznapjai,
bár a fiatalok habzsolták az életet, így a fiú Vanessza fájdalmát kissé enyhítette. A lány mégis magányosnak érezte magát, csak úgy tekintett rá, mint egy barát. Senki nem értette a baját, hogy minden vágya, hogy úgy élhessen, mint egy igazi család.

 

 

 

 

Harmadik fejezet

< Az apuka bele lapoz a naplóba, és felolvas belőle bizonyos részeket.>

Naplórészlet: „Azt sem tudom, mikor beszéltem apuval utoljára, folyton csak dolgozik, engem teljesen elhanyagol. Nagyon hiányoznak a közös beszélgetések. Régen minden máshogy volt. Emlékszem kiselsős koromban, együtt mentünk bevásárolni az iskolába. Akkor még milyen lelkes voltam. Emlékszem anyu egy piros tolltartót szeretett volna venni nekem, de én inkább a rózsaszínt választottam. Emlékszem, mikor elsőnek mentünk közösen étterembe. Még ma is érzem a hal ízét a számba. Emlékszem anyu csodálatos mosolyára.
De ez már a múlt, semmi nem lesz olyan, mint régen volt. Apu csak dolgozik, én pedig élem szürke hétköznapjaimat.”

<Az apuka becsukja a naplót, majd csalódottan a következőket mondja.>
A lány apja:     - Hogy én, hogy lehetek ekkora barom?
<Gondolkodóba esik, közben, ezen, sorokat motyogja. >
A lány apja:     - Darabjaira hullott szét, szívem - lelkem, mikor az én kis kedvesem elment.
                        Szívem, mint egy keskeny ösvény, mibe belekap az örmény.
                        Mindkettőtöket meg kellett volna, hogy mentsem, sajnálom, de döntenem
                        kellett.
                        Hidd el, hogyha visszamehetnék, mindent máshogy csinálnék.
                        Hidd el, hogyha visszamehetnék, mindent máshogy csinálnék.
                        Nehezemre esett, de muszáj volt elengednem kezed, hogy lányunk
                        megmenthessem.
                        Ki csak gurult – gurult le a lejtőn, s én rohantam hozzá reszketőn.
                        Most úgy érzem magamat, mint a megdöföttek, kinek vérző szívébe tőrt
                        döftek.
                        Most úgy érzem magamat, mint a megdöföttek, kinek vérző szívébe tőrt
                        döftek.
                        Szívem, oly meggyötört, hatalmas lelkiismeret gyötör.
                        Bárcsak vissza, fordíthatnám az idő kerekét!
                        Bárcsak vissza, fordíthatnám az idő kerekét!

< Hírtelen nagy fényesség árad mindenünnen, mikor a lány anyukája megjelenik, és a következőket mondja. >

A lány anyja:   - Ami történt megtörtént, ezen már változtatni nem lehet.
                        Kérlek, ne okold magad, jól cselekedtél.
                        Hidd el, én is azt szerettem volna, hogy a lányunkat megmentsd.
                        Mindig csakis a jóra törekedjél!
                        Hidd el, én is azt szerettem volna, hogy a lányunkat megmentsd.
                        Kérlek, ne okold magad, jól cselekedtél.
                        Foglalkozz vele többet, bár már szíven döfted,
                        de tudom, nem szeretnél neki ártani, képes lesz megbocsátani.
                        Foglalkozz vele többet, a szívét szeretettel töltsd meg!
<Majd az anyuka eltűnik. A lány közben megérkezik az iskolába, siet is német órára. >

A tanár:           - Vanessza, kérem, jelentene?
Vanessza:        - Persze. > Majd kimegy a táblához. >
Vanessza:        - Frau Müller ich melde die Klasse zwölf ist zu Munterreicht bereit, es welt
                        Valentina Polgár. < Majd a lány elfoglalja a helyét. >

A tanár:           - Dankeschön!
                        - Nem tudom, hogy értesítve lettetek – e róla, hogy új osztálytársatok érkezik,
                        Gergő.
< Ekkor belép Gergő. <
A tanár:           - Bemutatom nektek Gergőt, ki elég messziről érkezett.
< Vanessza és Gergő között, megvan a szemkontaktus, aranyosan mosolyognak egymásra. Ez persze sok mindenkinek nem tetszett. Köztük Eriknek sem, ki szerelmes a lányba.>
A tanár:           - Nézd, Vanessza mellett, van egy szabad hely! Oda leülhetsz.
<Az ifjú hölgy elkezd integetni Gergőnek, ki elindul leülni.>
Vanessza:        - Szia, Vanessza vagyok!
Gergő:             - Szia, én pedig Gergő!
<Majd kicsengetnek, Vanessza a szünetet Ricsivel és a haverjaival tölti.>
Ricsi:               - Kristóféknál, ma buli lesz, ott a helyed.
Vanessza:        - Majd, meglátom.
Ricsi:               - Ne, csináld már Bogaracska, ott a helyed!
Kristóf:                        - Most miért vagy ilyen?
Vanessza:        - Ok, elmegyek. < Mondja erőltetetten.>
Ricsi:               - Gyere le 20 órára nálam!
Vanessza:        - Ok.
<Közben a lányok elsétálnak előttük.>
Kata:               - Oh, cööh. < Mondja flegmán.>
Vanessza:        - Kitépem a haját. < Mondja dühösen.>
<Ezt Kata meghallja és visszafordul.>
Kata:               - Ja vagy én a tiédet, drága kicsikém!
Valentina:       - Ohh, hogy oda ne rohanjak, biztos magáról beszél a drága.
                        Elmondom, mi vagy Te drága, nem vagy más, mint féltékeny,
                        Talán verekedni szeretne az őnagysága?
Kata:               - Játsszuk le itt és most, megverem ezt a gyalázatost.
                        Itt én leszek, az ki tapos, nem mást, mint téged.
                        Nem mást, csakis téged. Nem mást, csakis téged.
Vanessza:        - Ohh, ohh, ohh, várjunk azért azzal drága Kicsikém!
                        Én leszek az, ki téged földbe tipor Picikém.
Kata:               - Cööh (…)
Ricsi:               - Gyerünk, csajok adjátok neki, bár nem védek meg senkit.
Jani:                - Ezt intézzék el ők! < Mondja Ricsinek.>
< Közben becsengetnek.>
Kata:                - 15- kor legyél a kávézó előtt!
                        Nagyon ajánlom, hogy tényleg ott legyél,
                        mert, ha nem, úgy jársz, mint egy befőtt.
                        (…)
Vanessza:        - Legyen, jelen leszek.
< A diákok bemennek történelem órára. Miközben a tanár adja le, az anyagot a 2 fiatal beszélget. >
Gergő:             - Mi a baj?
Vanessza:        - Aranyos vagy, de nem szeretnélek a problémáimmal terhelni.
< Ekkor már a lánynak elhagyja a szemét 1-2 könnycsepp, közbe a tanár mondja a mondandóját.>
A tanár:           - Ma a 2. világháborúból hallgassunk meg egy felelőt. Gergő, jobboldal, vagy                                 baloldal legyen?
Gergő:             - Legyen a bal. < A tanár kicsapja a naplót. >
A tanár:           - Szikora Ádám. < Ádám, kiment felelni

Ádám:             - A második világháború az emberiség történetének legnagyobb fegyveres
konfliktusa volt. Ázsiában 1937. június 7.-én kezdődött és Japán kapitulációjával, 1945. szeptember 2.-án ért véget. Európában 1939. szeptember 1-től 1945. május 8-ig tartott. Számos jelentős ütközet és hadművelet zajlott le ebben az időszakban. A harcokban, melyek az európai, ázsiai és afrikai földrészen folytak, közel 70 nemzet vett részt. 57 millió civil és katona halálát okozták. A 2. világháború óriási lépést tett a haditechnika fejlődésében is. Olyan haditechnikai csodák készültek el, mint például a német Tigris és Párduc harckocsi. A szövetséges hatalmak győzelmével zárult háború nyomán kialakult új világpolitikai helyzet, megalapozta az azt követő, mintegy negyvenéves szembenállást, a hidegháborút
Gergő:             - Ugyan már, nem terhelsz, mondd már!
< Vanessza, ekkor már rámosolyog a fiúra.>
Vanessza:        - Hosszú.
Gergő:             - Én, ráérek.
<Gergő ráteszi a kezét a lány kezére.>
Gergő:             - Van valami köze az előző veszekedéshez?
< A lány, félénken ránéz a fiúra, és a következőket mondja.>
Vanessza:        - Igen, van.
Gergő:             - Véletlenül arra jártam, és hallottam, hogy mit mondott. Hogyha nem

szeretnél, ne menj el!
Vanessza:        - De, akkor mindenki gyávának fog tartani.
Gergő:             - Nem, én nem foglak. És ne foglalkozz másokkal, ne érdekeljen, a véleményük
                        tedd azt, amit jónak látsz!
Vanessza:        - Ha az olyan egyszerű lenne.
Gergő:             - Bármi történjék, soha ne add fel az álmaidat!
                        Mindig harcolj értük!
                        Akkor is, hogyha minden kilátástalannak tűnik,
                        s, minden áron küzdj, vívj, teljesítsd a vágyaidat,
                        hogy szebb legyen létünk.
                        Az, ami egyszer eltűnik, talán máskor feltűnik.
< A fiatalok mélyen egymás szemét nézik.>
Gergő:             - Látom, bántja még valami a szívedet. Mondd, mi!
Vanessza:        - Áhh, mindegy.
< Majd kicsengetnek, a lány siet ki az ajtón, mikor Gergő utána rohan egy kis cetlivel, mire a telefonszáma volt felírva. >
Gergő:             - Tessék, hogyha beszélgetni támadna kedved, engem bármikor felhívhatsz.
Vanessza:        - Köszi, kedves vagy.
< Vanessza fogta magát és hazament, közben már tartott a következő óra. -
A tanár:           - Van hiányzó?
Kata:               - Igen, Vanessza, fogta magát és lelépett.
Gergő:             - Nem jól érezte magát, azért ment haza.
A tanár:           - Jól van, akkor ellenőrizzük a házit. Ki szeretne menni a táblához?
Bianka:            - Az új srác! < Az új srác csak néz maga elé.>
Laura:             - Hogy foghatja az új srác Vanessza pártáját?
Bianka:            - Tőle kérdezd!
Tímea:            - Pedig jól néz ki, kár érte.
< Majd Jani hátra fordul, és a következőket mondja. >
Jani:                - Ez van emberek, ilyen az élet.
A tanár:           - Legyen, jöjjön az új fiú a táblához. Nézzük, mit tud!
< Gergő kimegy a táblához. Elkezdi csinálni a táblánál a feladatot, egy roppant egyszerű, másodfokú egyenletet, közben eme mondatokat intézi a többiek felé.>
Gergő:             - Miben vagy jó?
                        A matematikát, nagyon sokan nem szeretik,
                        pedig, azt csak – csakis érteni kell.
                        Sokan a legegyszerűbb megoldásokban keresik,
                        a legnehezebb megfejtéseket.
                        Számomra a matek, nem más, mint egy játék,
                        hol a számok ide – oda ugrálnak.
                        Amely nekem nagy, óriási ajándék,
                        mely szívem megtölti megnyugvással.
                        Remélem, te is így érzel a matek iránt,
                        de, ha nem az sem óriási nagy baj.
                        Akkor minél hamarabb változtasd az irányt!
                        Biztos van valami, amiben jó vagy,
                        miben nagyon ügyes vagy, s remekelsz.
                        Biztosan van valami, amiben jó vagy,
                        miben nagyon ügyes vagy, s remekelsz.
> Közben a fiú végez a feladattal, és leül. Mindenkinek leesik az álla, hogy – hogy érti a feladatot.>
A tanár:           - Akkor lássunk még valakit! Kristóf, te már rég voltál a táblánál, na, gyere csak!
Kristóf:                        - Muszáj?
A tanár:           - Igen, még lehetőleg ma! < A diák kimegy, s énekel. ( Pl.: K’pZavar: Matek )
< Kicsengetnek. >
Tímea:            - Jaaj, de jó csajok elmarad az utolsó 2 óra.
< Erre Ricsi odamegy Katához. >
Ricsi:               - Mondd csak, Kata, nem lenne kedved ma átugrani. Csinálhatnánk ezt - azt.
< Mondja fiú gőgösen.>
Kata:               - Ne haragudj, nem hiszem, hogy ma ráérek. Talán, majd holnap.
< Mondja a lány fölényeskedően, majd elhagyják az iskolát, ekkor már Vanessza otthon van.>
Szolgáló:         - Milyen volt a napod?
Vanessza:        - Pokoli. < Majd a lány berohan a szobájába, ahol megcsörren a telefonja>

< A vonal túlsó végén Ricsi van.>
Vanessza:        - Szia!
Ricsi:               - Szia, lenne kedved még a buli előtt átjönni?
Vanessza:        - Bocs, de nincs.
Ricsi:               - Na, gyere már! Elkísérnélek a kávézóhoz, ahol majd Katát jól a földbe fogod
                          döngölni.

Vanessza:        - Azt kétlem, de jó legyen, átmegyek.
Ricsi:               - Akkor fél óra múlva nálam Bogaracska!
Vanessza:        - Ok, szia.
< A lány a naplójához nyúl, és eme sorokat írja bele.>
„ Megáll az eszem Katán, ezt, hogy képzeli, hogy csak úgy nekem esik? Őszintén, nem tudom, hogy mit tegyek, hallgassak az új srácra, aki meglehetősen nagyon aranyos, pont az esetem. Vagy menjek el a kávézóba 15 órára és a Katás ügy végére végleg tegyek pontot. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Talán az új srácra kéne hallgatnom. „
< Vanessza el kezd készülődni. Gergő közben beszámol egy barátjának, aki régebben Vanesszával is nagyon jóban volt.>

Gergő:             - Olyan gyönyörű és olyan aranyos volt. Bár szegény nagyon szomorúnak tűnt.
Hiába kérdeztem, hogy mi a baja, nem válaszolt.  Pedig úgy szeretnék neki segíteni. Bízom benne, hogy fel fog hívni és tudunk majd beszélni.

Balázs:          - Vanessza meglehetősen fura lény. Bár érthető, hisz nagyon sok csalódásban volt élete során része. A legfájóbb számára az anyukája elvesztése volt, ekkor mindösszesen 9 éves volt a fiatal lány. Magát okolja a történtek, miatt. Talán azért is lett olyan amilyen.

Gergő:          - De, mi történt az anyukájával?

Balázs:          - Családi kiránduláson volt Vanessza az Anyukája és az Apukája, túráztak egy gyönyörű, ám, de veszélyes helyen. Mikor a lány meg pillantott egy gyönyörű madarat, és felkiáltott. Mindenkinek a repülő madárra szegeződött a tekintete, mikor az anyuka hátra lépett, s közben megcsúszott. Legurult egy meredek lejtőn, minek az alján egy sziklába tudott megkapaszkodni. Az apuka rögtön a segítségére sietett. Vanessza csak állt és nézett, nem tudta mit tegyen, mikor hírtelen teljes erejéből el kezdett rohanni le, hogy segíthessen az apukájának felhúznia az anyját, de Vanessza megbotlott, s csak gurult – gurult le a dombon.
Az apuka, választás elé került, végül elengedte az anyuka kezét, és a zuhanó lány felé rohant, hogy megmenthesse. Szörnyű lehetett számukra végig nézni, hogy az anyuka lezuhan, és életét veszti.

<Meséli szomorúan.(Ide, jön egy dal.)>


Gergő:   - Ez szörnyű.

< Itt a hangulat már nagyon szomorú. >

Balázs:          - Érthető, hogy miért olyan amilyen.
Viszont az Apukája is magát okolja, szerinte mindkettőjüket, meg kellett volna mentenie, de mint tudjuk ez lehetetlen lett volna. Akkor, ha nem ugrik oda Vanesszához, lehet, hogy mindkettőjüket elvesztette volna. A munkában találta meg a békét, oda menekül.

Gergő:          - Szegény lány, mennyit gyötrődött élete során.

Balázs:          - Igen, az biztos.

Gergő:          - És van barátja?

Balázs:          - Igen van. Bár ez szerintem, minden csak nem járás. Vanessza
menekül az érzései elől, a fiú pedig kihasználja, csak egy dolog jár az eszében, amire még Vanessza sajnos nem jött rá, de majd rá fog jönni idővel. Csak nehogy már, akkor késő legyen.

                     < Közben már Ricsi az estét tervezi Vanesszával. Pakolászik, közben a következőket mondja. >

Ricsi:             - Feledhetetlen estében lesz részem. Remélem többen is. Aztán pedig, csinálhat Vanessza amit akar.

< Közben a lány megérkezik. >

Ricsi:             - Ülj csak le!

<Vanessza leül. >

Ricsi:             - Egy kis bort?

Vanessza:      - Köszi, nem kérek.

Ricsi:             - Biztos? Pedig nagyon finom, jó édes.

Vanessza:      - Mondtam, hogy nem kérek. Melyik szó nem volt világos? Ha gondolod betűzöm.

Ricsi:             - Jól van, na, nem kell rögtön leharapni a fejemet. Gyere ide!

- A lány feláll és odamegy, közben Ricsi az ölébe ülteti a lányt. –

Vanessza:      - Ricsi!

< Ekkor Ricsi tapizni kezdi a lányt. >

Vanessza:      - Ricsi azonnal fejezd be!

< A lány sikítozni kezdett. >

Vanessza:      - Ricsi, ne! Ricsi kérlek ne!

Ricsi:             - Ugyan miért ne? Tudom, hogy te is akarod.

Vanessza:      - Tévedsz.

< Ekkor sikerül felállnia a lánynak, de Ricsi utána nyúl és visszarántja a menekülő lányt. >

Ricsi:             - Nem mész te sehova! < Mondja tele dühvel, s indulattal>

Vanessza:      - Dehogynem.

Ricsi:             - Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem.

Vanessza:      - Nagyon félre ismertelek. Fogadjuk, hogy este sem lesz buli, csak ti találtátok ki. Milyen aljasok vagytok.

Ricsi:             - Hmm? Talán nem csak káposztalé folydogál a fejecskédbe?
< Mondja Ricsi nevetve, aki nem engedi el a lány kezét. Rángatni kezdi, közben a lány megpofozza a fiút, aki visszaüt. >

Vanessza:      - Menjél a Te kis Katikádhoz!

< A lány sírva elrohan, közben összetalálkozik Gergővel. >

Gergő:          - Mi a baj?

Negyedik fejezet

< A lány rohan tovább. Gergő utána megy és megöleli, szorosan egymáshoz bújnak, közben a lány zokogva mondja a következőket. >

Vanessza:      - Elegem van mindenből, meg akarok halni.

Gergő:          - Ne mondj ilyet!  Gyere, beülünk a kávézóba, megiszunk valamit és közben mesélsz!

Vanessza:      - A kávézóba? Ne! Ott lesz Kata is.

< Mondja a lány félve. >

Gergő:          - Nem félj tőle! Megvédelek.

< A lány ráteszi a fejét a fiú vállára. >

Vanessza:      - Köszi, mindent.

< Majd beülnek a kávézóba. >

Gergő:          - Egy ilyen gyönyörű lánynak a szemeit miért hagyjál el könnyek?

Vanessza:      - 9 éves korom óta az életem katasztrófa.

Gergő:          - Mi történt 9 éves korodban?

Vanessza:      - Anyukám meghalt.

< A lány zokogva mesél a fiúnak. Közben Ricsi felhívja Katát. >

Ricsi:             - Szia, édes! Mondd, mit csinálsz?

Kata:             - Ohh, mi az? Nem jött be a terved?

< Kérdezi flegmán. >

Ricsi:             - Hát nem.

Ricsi:             - Képzeld itt hagyott felizgulva!

Kata:             - És most azt várod, hogy átmenjek?

Ricsi:             - Miért ne?  Esetleg hozhatod pár barátnődet is.

Kata:             - Haha, ennél a gyomrocskád mi?

Ricsi:             - Na, de most komolyan! Nem bánnád meg.

Kata:             - 10 perc és ott vagyok.

Ricsi:             - Ez a beszéd, várlak.

< Közben Vanessza elmesélte Gergőnek, ami a szívét nyomja. >

Vanessza:      - Hát így történt.

< Gergő odamegy a lányhoz és megöleli. >

Vanessza:      - Aranyos vagy. Köszönök mindent.

Gergő:          - Hát igazán nincs mit. Ígérj meg valamit! Nem fogsz foglalkozni másokkal, ne érdekeljen mások véleménye!

Vanessza:      - Jó megígérem. Egyébként mennyi az idő?

Gergő:          - 15:17

Vanessza:      - Menjünk, kérlek, nem akarok találkozni Katával!

Gergő:          - Ahogy szeretnéd, bár szerintem, ha nagyon akart volna jönni, már itt lenne.

Vanessza:      - Nem baj, menjünk!

< Majd elindulnak, közben Gergő vigasztalja a lányt.  >

Gergő:          - Sajnálom, hogy ennyi szenvedésben volt részed,
de hidd el az életem árán is megvédlek.
Egy ilyen csinos ifjú hölgy ne lógassa az orrát!
Bár kikerülni soha nem lehet az élet sodrát.
Kérlek tégedet, hogy bízz meg bennem!
Azt szeretném, hogy a mennyekben érezd magad.
Kérlek tégedet, hogy ne bízz többet a reménytelenben!
Arcodon ne meneteljen többet, a könnycseppek hada!
Soha ne sírj, akkor sem, hogyha fáj!
Ne add meg nekik, az örömöt, hogy gyengének látnak!
Mert, akkor még több lesz, ki hátba vág,
hiszen akkor még több szabályt áthágnak, s megbántanak.
Ne is foglalkozz velük, hiszen ők csak, féltékenyek,
érthető, hisz csinos, bájos ifjú hölgy vagy.
Amit a sors kínált nekik, nem elégszenek meg vele.
Te vagy a nagy azzal, hogy nem hagyod magad.
Mikor alkohollal vagy cigarettával kínálnak, s te nem fogadod el,
ezzel jól cselekszel, hidd el, ettől válsz naggyá.
Soha ne nézz hátra, csakis előre, csakis előre, csakis előre.
Ők pedig nem válnak mássá, mint egy varanggyá.

< Gergőnek sikerült mosolyt csalnia a lány arcára. >

<Vanessza mondja a következőket. >

Vanessza:      - Mindig egy álmodozó lány maradok,
Csak a képzelet talaján haladok.
 Nem engednek a mesés országból el,
 Pedig már a valóságba mennem kell.
 Itt minden csodás és képzeletbeli,
Ez a hely kinccsel, szerelemmel teli.
 Itt bármi lehetséges, véghez, viszem
álmaim. Mégis szomorú vagyok,
hiszen: Pont ez az, csak álom,
nem valódi dolgok,
 Talán lesz jobb még, akkor leszek boldog!

< Gergő hazakíséri a lányt. >

Vanessza:      - Köszönök, mindent, sikerült felnyitnod a szemem.

< Vanessza megcsókolja Gergőt, majd elindul be, mikor még nem is sejti, hogy egy egészen

különös, dolgot fog észlelni. >

Vanessza:      - Mondd csak, miért vagy ilyen boldog?

Szolgáló:       - Gyere velem!

< A lány követi a szolgálót az ebédlőig, ahol egy kis leskelődés veszi kezdetét, ahol az

apukája, randizott épp. A lány ekkor, kezdte úgy érezni, hogy talán még nem késő, talán még

jóra fordulhatnak a dolgok. >

< A lány másnap az iskolában bocsánatot kért egy dal által a többiektől, még Katától is.>

Mesélő:        - A lány megtanulta a leckét, hogy a pénznél, a csillogásnál, a népszerűségnél vannak sokkal fontosabb dolgok az életben. Ez nem más, mint a szeretet.
Végre tovább tudott lendülni az anyukája elvesztésén, bár még mindig fájó dolog számára, mivel a seb beforrt, de a heg megmaradt. Annak a hegnek a súlyát mindig fogja érezni, bár az idő előrehaladtával, egyre könnyebb lesz számára, de legalább már nem okolja magát.  Gergő által bekerült egy új közösségbe, egy sokkal jobb közösbe, komolyabban vette a dolgokat, jobban teljesített az iskolában, rá egy hónapra, hogy Gergővel megismerkedett összejöttek, máig boldogan élnek, illetve az apja és egy elég neves ügyvédnő.
Ricsinek sikerült elérnie, hogy senki nem vette komolyan, meg is bukott az érettségin, és ott hagyta az iskolát. Vanessza és Gergő viszont sikeresen letették az érettségit. Vanessza ötösre teljesített. Ki gondolná? Minden fejben dől el. A lánynak sikerült ezt a hatalmas korlátot megugrania, és most boldogan él.
Élvezi az életet a pénz nélkül is, ugyanis, amije van, azt mindet szétosztja az árvák és a fogyatékkal élő gyermekek között, illetve felkereste Gergő anyját, kinek segített fennhagyni káros szenvedélyeivel.